A történetük egyéni vállalkozásként indult, majd elkezdődött az autóbuszok számának a gyarapítása. Az első időszakban, nagyjából 2000-ig a turizmus kiszolgálásával foglalkoztunk, ami – bár a jelenleginél stabilabban működött – egy tervezhetetlen, hektikus időszak volt. Minden munkát bevállaltunk, amit meg tudtunk csípni. A tél viszont mindig felzabálta a tartalékokat, így tavasszal el kellett adni egy vagy két autóbuszt ahhoz, hogy a szezont el tudjuk kezdeni.
Emiatt elkezdtünk tudatosan a tervezhető bevételek felé mozogni. 2000-ben nyertük meg az első dolgozó szállító szerződésünket, onnantól kezdve pedig egyre nagyobb részt tettek ki a folyamatos megbízások. Voltunk Volán alvállalkozók, amit nem kezelnék külön, hiszen – bár fontos lépés volt a cég életében – de ez is ennek a fejlődésnek köszönhető.
A következő nagy váltásra nagyjából két évvel ezelőtt került sor. Ekkor kezdett termőre fordulni egy sor fejlesztésünk, illetve egyre inkább nagyvállalati módon működött a cég, vállalkozásból vállalattá vált.
A döntéshozási folyamattal tudnám összekötni.
Elkezdtük nyugodtan, higgadtan végiggondolni döntéseinket, több – akár külső, akár belső – szakember bevonásával.
Felismertük, hogy hosszútávon nem biztos, hogy a személyszállítás lesz a cég fő húzóágazata, hanem a javítás. A cégnek autodidakta módon építettünk fel egy olyan nagyvállalati modellt, amiben minden benne van, ami az autóbusz üzemeltetés kiszolgáláshoz szükséges. Ugyancsak elkezdtünk felépíteni egy országos szervíz hálózatot. Ehhez kapcsolódik egy gyártási és javítási tevékenység. Mindkettőhöz saját szakember állományt kell kiképezni, ezért az új épület egyik 300 négyzetméteres szárnyrészét kifejezetten a szakmunkás képzés a megvalósítására szánjuk, ami tervünk szerint 2023 őszétől indul.
Mindez egy hosszabb, lépésenként épülő folyamat eredménye. Folyamatosan vásároltuk az eszközöket és közben épült fel az ezt kezelő szervizhálózat. Az elején nem volt se elég tőkénk, se időnk. Amikor elegendő kapacitásunk lett arra, hogy a használtan vásárolt járműveket egy alapos műszaki felkészítés után helyezzük forgalomba, annak hamarosan meglett az eredménye. Azzal, hogy ezt az elején beleteszed, elkezdesz levegőhöz jutni, és látod, hogy kevesebb a lerobbanás, kevesebb a méreg és pénzügyi szempontból is jobban termel az eszköz.
A gazdaságos üzemeltetést aztán új szintre emeltük egy bontott alkatrész használati rendszerrel. Az ötlet onnan jött, hogy mi a buszokat az utolsó pillanatig szervizeljük, hiszen személyszállítás folyik rajta: a féket akkor is meg kell csinálni rajta, ha tudjuk, hogy egy hónap múlva már nem használjuk a járművet. Tehát a leselejtezett eszközökben nagyon komoly műszaki tartalék van, de ehhez fel kellett építeni egy komplett rendszert.
Ha egy kolléga javításhoz keres egy alkatrészt, akkor nyilvántartási cikkszám alapján nagyon könnyen ki lehet deríteni, hogy van-e elérhető bontott alkatrész. Ehhez persze az kell, hogy magát a bontási folyamatot is nagyon jól kiképzett szakemberek végezzék. Van egy százfős műszaki állományunk országos szinten. Egy ilyen rendszer csak akkor tud sikeres lenni, ha ez a gondolkodásmód, hogy először végignézzük a saját bontott alkatrész készletünket, belülről jön. Ebben óriásit léptünk előre.
Abszolút, ez egy teljesen környezettudatos megoldás. Mi a járműveinket teljesen folyadék mentesen bontjuk, abban egy deci fáradtolaj sincsen. Ez sajnos nem túl jellemző ma Magyarországon. Ez egyébként rengeteget dob a költséghatékonyságunkon. A bontási és nyilvántartási rendszerrel elért megtakarítások messze felülmúlták az előzetes várakozásainkat.
Ez azért is fontos, mert, ahogy a mi területünkön mondják, hogy nincs az a megnyert szerződés, amit egy alulszervezett műszak, vagy egy szervezetlen műszaki kiszolgálás tönkre ne tudna tenni.
A gyártás azt jelenti, hogy egy Renault bázisra hegesztés mentes technológiával, húszszemélyes járművet építünk – erre egyébként anyagi támogatást is kaptunk. Jelenleg zajlik a jármű Európai Uniós típusüzem bizonyítványhoz szükséges bevizsgálása. Az eddigi piaci visszajelzések nagyon pozitívnak tűnnek: egy ilyen bemutató járművünk már kint van Franciaországban, illetve megérkeztek az első ajánlatkérések egy nagy holland autóbuszkereskedő cégtől.
A tevékenységek közül a javításnak van a legnagyobb haszonkulcsa, és ez egy lényegesen nyugodtabb, kiszámíthatóbb üzlet. A közlekedés ezzel szemben egy nagyon veszélyes üzem. Amikor az ember lefekszik aludni, mindig benne van, hogy vajon éjszaka meg fog-e csörrenni a telefon. Havi 1,7 millió kilométert futunk, ami nagyon nagy kockázatvállalást jelent.
1998-2011 között már próbálkoztunk járműgyártással, de a cég tönkrement. Az ottani tapasztalatok viszont megtanítottak minket pár dologra. Akkor több autóbusz típussal, és azon belül is rengeteg változtatható variánssal (különböző kárpitok, légkondi rendszer, stb.) foglalkoztunk. Ezzel az a baj, hogy nem lehet pontosan kiszámítani a szükséges munkaerő ráfordítást, hogy ami ahhoz kell, hogy az ilyen tevékenység gazdaságosan is megvalósítható legyen. Ebből tanulva az új gyártóbázisunkon csak egy típus, egy kárpitozás, egyfajta kialakítás létezik. Ha a vevőnek tetszik, megveszi, ha nem, nem.
Az üzemet úgy terveztük, hogy 35-40%-ban baleseti autóbusz javítással fog tudni foglalkozni. A gyártást úgy építettük föl, hogy 25 ember kétszáz darab ilyen járművet át tud építeni egy év alatt, ebből a mi igényünk jelenleg évi 30-40 darab. Ezen a területen ez európai szinten is egy jelentős szám. A nagyvállalatok és azok közé a cégek közé pozícionáltuk magunkat, mint amilyennel korábban tönkrementünk. Gyári átépítés, jó minőség, de elérhetőbb árfekvés.
A szerződéseink nagy többségét – nagyszerű menedzserünknek köszönhetően – inflációhoz kötöttük, tehát kevésbé vagyunk kitéve az üzemanyagárak ingadozásának és egyéb inflációs hatásoknak. Finanszírozási oldalon látjuk, hogy az eszközbeszerzés, faktoring, és minden, ami nem fix árazású, el fog kezdeni drágulni.
Nagyon jónak találjuk a skontót, szeretjük és szívesen használjuk, ha a partner is hozzájárul – ez utóbbi a multik esetében szokott problémát jelenteni. Mi egy-két szerződésünknél élünk skontóval a nagyobb vevőinknél, ahol nagyon kedvezményes konstrukciókkal lehet dolgozni, nincs utalási díj, üzletszerzői jutaléka meg egyéb finomságok.
Az idei év legfontosabb lépése a budaörsi beruházás befejezése, december 8-ra tervezzük a megnyitót. Ez, amellett, hogy a cég országos központja is lesz, önálló profit centerként is meg kell állja a helyét. Dolgozunk az országos szervizhálózat felépítésén, és próbáljuk a gyártást fölemelni olyan szintre, ahova való és megfelelő piacot találni neki. Ezekkel és ezek mellett brandet építünk. Olyan szakembereink vannak, akik kincset érnek. Ez alkotja a mi erőnket. Szeretnénk a céget odaemelni, amit a teljesítménye alapján megérdemel.
Elkötelezett kollégákat kell kiválasztani, és fontos, hogy egy irányba gondolkozzunk. Az is sokat számít, hogy a tisztességesen kiszűrt munkaerő hozza magával az újabb tisztességes munkaerőt. Ez fordítva is így működik, tehát egy megalázott, kisemmizett kolléga nem fog ide jó embert hozni: vagy senkit nem hoz, vagy rosszat.
A munkaerőhiányt persze mi is érezzük, de egyelőre megvagyunk. A cégnek, hála az égnek jó a híre, ezért is fordítunk a marketingre, elsősorban karitatív tevékenységekre fókuszálva.
Az akkori partneremmel, Kőszegi Mihállyal hét évig dolgoztunk és a mai napig is nagyon jó üzleti kapcsolatban vagyunk. Amikor vele elváltak útjaink, akkor Balázzsal [Tóth Balázs, a Homm Kft. másik ügyvezető-tulajdonosa – a szerk.] mi már ismertük egymást. Ő hét évvel fiatalabb nálam, de észrevettem benne azt a gondolkodást, amiből én mind a mai napig sokat tanulok. Úgyhogy először lett 10% részesedése, azután 20%, amikor pedig a buszgyártó projektből eredő veszteségek ráömlöttek a cégre, akkor ő mellém állt és azt mondta, hogy majd csak kifizetjük valahogy. Úgyhogy amikor ezt kifizettük, akkor úgy döntöttünk, a gyerekek arányában osszuk újra a céget.
Erre nagyon tudatosan készülünk. A társamnak három, nekem öt gyermekem van. A lányom már most a cégnél dolgozik, Balázzsal pedig abban egyeztünk meg, hogy ő viszi majd tovább a céget. Mindketten úgy látjuk, hogy nála biztos kezekbe kerülhet a cég. A lányom már most rengeteget hozzátett az új rendszerekhez, nagyon büszke vagyok rá. Örülök, hogy meg tudtam győzni, hogy eljöjjön a multis állásából és velünk dolgozzon. Bár van közvetlen munkakapcsolat is közöttünk, de közgazdász és pénzügyes hátteréből adódóan elsősorban a társammal dolgozik. Meg persze tisztában vagyok az apai elfogódottságommal, emiatt is az a legjobb, ha ők többet egyeztetnek.
A társammal az a fő irányelvünk, hogy a munkánk ne csak a saját, hanem az itt dolgozó emberek családjai számára is biztonságot teremtsen. Természetesen nem Teréz anyaként dolgozunk: a cégnek működnie kell és a tulajdonosok érdekét figyelembe kell venni, de ebben a keretben olyan rendszert akarunk teremteni, hogy a kollégák érezzék, hogy számíthatnak erre a cégre.
Ha megépül az új központ, azzal kilépünk a nagyok közé, és ehhez fel kell nőni tudatban, kommunikációban, gondolkodásban. Ez nekem is feladat, én is képzem magam, kommunikációs tréningre járok, illetve nagyon sokat tanulok a kollégáktól területi szinten. Meg akarjuk tartani az eddigi értékeket, a csapatban való gondolkodást és az őszinte véleménynyilvánítást. Nem baj, ha parázsviták lesznek, mindaddig, amíg megvan az egymás iránt való tisztelet.
A kollégáimra. Kiváló emberekkel dolgozunk együtt, akár területi vezetők, akár szakemberek szintjén.
Mindennek, ami az ember életében történik, megvan a miértje. Nekünk például meg kellett járnunk azt a borzalmas tönkremenés közeli állapotot ahhoz, hogy most sokkal nagyobb összegekről és vagyonokról megfelelő fegyelmezettséggel, higgadtsággal és körültekintéssel döntsünk. Minél nagyobb a cég, annál nagyobbnak kell az alázatnak, nem pedig fordítva.
Meg kell látni a másik emberben az értéket. Mindenki a jó szóra és a tisztességes emberi hangra vágyik, pozíciótól, beosztástól, végzettségtől függetlenül. De! A közgazdasági szabályokat nem lehet felrúgni. Ez nagy tapasztalat.